Micsoda futónő ez a férfi! (1. rész)
Egy szexvizsgálat - jellegénél, adott esetben váratlanságánál fogva - meglehetősen megalázó procedúra. Az igazi csapás azonban vélhetően mégsem annyira az orvosi ellenőrző eljárás, hanem annak esetlegesen megdöbbentő végeredménye: hogy tudniillik a vizsgáltról kiderül, nem az, aminek-akinek addig hitte magát. A sportolónőből így lehet hirtelen férfi(versenyző), aki - a teljesítmény felől közelítve meg a kérdést - értelemszerűen kedvezőbb helyzetben van, mint a valóban a gyengébb nemhez sorolt riválisok. Az augusztusi, németországi atlétikai vb-n ezért is robbanhatott hírbombaként az a - ha nem is példa nélküli, de - világméretű érdeklődést kiváltó eset, amelyben lelepleződött és „nemes" váltáson esett át egy dél-afrikai futó(nő).
A hiteles és az IAAF, a sportági világszövetség által szentesített végső tanúsítvány mindazonáltal még hátravan, a minden részletre kiterjedő vizsgálat végeredménye az ígéret szerint csak a november végi, párizsi IAAF-csúcstalálkozóra készül el. Bennfentes(kedő) ausztrál lapok azonban már világgá kürtölték, hogy mi (lehet) a tényleges helyzet. Nos az, hogy a női 800 méter berlini döntőjében az egyik - hogy stílszerűnek hassunk: - legszakállasabb világcsúcshoz közeli idővel Caster Semenya győzött, az a 18 esztendős dél-afrikai atléta, akiről jó egy éve tán még a szűk szakma sem igen hallott. Most meg az ő nevétől hangos a földgolyó, bár nyilván nem örül ennek a váratlanul támadt sajátos „népszerűségnek".
Tavaly nagyjából annyit lehetett tudni róla, hogy tehetséges futó, aki szinte ugrásszerűen fejlődve nyert előbb hazája korosztályos bajnokságán, majd lett a junioroknál világbajnok 800-on. Ugyanezen a távon aztán, további súlyos másodperceket javulva, az idén augusztusban, a felnőtt vb-n is diadalmaskodott, megközelítve azt a rekordot, amellyel annak idején - még 1983-ban (!), máig megdönthetetlen módon - a csehszlovák Jarmila Kratochvilova minden idők leggyorsabb teljesítményével nyert. Ezt a férfias időt „ijesztgette" most a dél-afrikai győztes, aki azonban elkövette azt a „hibát", hogy egyfelől csaknem három másodperccel ért be hamarabb a célba a második helyezettnél (ami óriási fölényt jelent, s akkor a többiek lemaradását már szóba se hozzuk), másfelől, hogy „nemi gyanúra" okot adó külsőségekkel szolgált, amiből egyenesen következett az IAAF nagy port kavaró szextesztje.
Semenya - Nő vagy férfi? Egy azonban biztos: nagyon gyors
Az érdekeltek azért kértek utánajárást, hogy nő-e Semenya, mert nem tetszett nekik már-már baritonista módon mély hangja, rendkívül kidolgozott izomzata, és 18 éves létére kiforrott maszkulin alkata, hozzá rendkívül széles vállal (megjegyzendő: ez utóbbi ismérv napjaink női atlétikájában nagyon sok hölgysprinternél, sík- és gátfutónál, ugrónál hasonlóképpen jelen van...). Igen sokan akarták-akarják megtudni, hogy akkor most egy férfias nő vagy a nők között induló, de nemi hovatartozását tekintve inkább férfi atléta lett világbajnok női 800 méteren.
Szerencsétlen pár(i)ák
Maga a nemi vizsgálódás nem egyedi a versenysportban, ellenkezőleg. Az utóbbi időkben azonban már nem lehetett sokat hallani ilyesféle vizslatásokról, meg gyaníthatóan az IAAF sem verte nagydobra azokat az alkalmakat, amikor a „nemesítő" mustra nyomán csendben felkérték a férfimezőnybe átsorolódott versenyzőket az atlétika világából való végleges kivonulásra. Az utóbbi évtizedben, megalapozott gyanú alapján, állítólag nyolc ilyen tesztet végeztek összesen, és négy atlétánál léptek, a diszkrécióért cserében arra szólítva fel őket, hogy a jövőben tartsák magukat távol a női mezőnytől.
A titkolózás nagyon is érhető, hiszen a szerencsétlen pár(i)ák nem a haszonszerzés, holmi előnyfabrikálás céljából lettek olyanok, amilyenek, hanem a természet csúf tréfája nyomán: hogy tudniillik genetikai rendellenességgel születtek, ami viszont csak később, versenysportos életszakaszukban, a nemi hovatartozás felderítésének szándékával elvégzett komplex vizsgálatok következtében derülhetett ki róluk. 
Ilyen biológiai hibákat kereső, kromoszóma-rendellenességeket kimutató nemi analízist a nőknél 1966-ban végeztek először, jelesül az az évi atlétikai Európa-bajnokságon. Az 1968-as nyári ötkarikás játékokon azután megejtették az első olimpiai szexvizsgálatokat is. Később, a procedúrának kétségkívül a szenzációhajhászást is magával hurcoló jellege miatt, meg az érintettek kímélete végett is - mivel alapvetően elenyésző számban voltak-vannak, akik hermafroditák, vagyis mindkét nem tulajdonságait magukon-magukban hordó élsportolók -, az atlétáknál 1992-ben, az olimpiákat illetően pedig 1999 után felhagytak az efféle kutakodással. A nagyüzemi kontroll helyébe az alkalmi szűrés, az eseti szúróvizsgálat lépett, azon az alapon, hogy aki „kilóg" a sorból, azt azért azóta is megnézik, de csak a kirívóan durva esetekben végezték-végzik el a szükséges tesztet.
Ez történt Semenyánál is, akinél az említett ausztrál médiajelentések szerint szintén meglelték az interszexualitásra valló bizonyítékokat. Vagyis esetében szintén (belső) férfi és (külső) női nemi szervek egyidejű meglétéről lehet szó. Éppen emiatt tenghetett túl benne a férfi nemi hormon, a nőknél szokásos tesztoszteronszintnek - ha igaz - háromszorosát mutatták ki nála, ami azt is megmagyarázza, hogy miért erősebb és robbanékonyabb (női) vetélytársainál.
Bár az IAAF egyelőre beszédesen hallgat, felettébb valószínű, hogy egyben egy ígéretesnek indult futókarrier ért véget Berlinben azzal, hogy a dél-afrikai atléta az esetében tényleg gyengébb nembeli társakat kilátástalan helyzetbe hozta a férfiasságából fakadó versenyelőnyök túlsúlya miatt. Nem csalt, hiszen nem tudatosan lett „nemközivé", viszont az esélyegyenlőséget - miként történik az példának okáért a doppingolásnál is - felborította, amit persze a konkurencia nem tűr(t) el.
